szerencsés lánya, Deb Talan, a korábbi Weepies -tag egyéni projektje biztosan „népi” zenének minősül, és ez minden bizonnyal könnyű és betekintést nyújt, akusztikus gitár vezérli, de Manoman ez egy hatalmas lemez. De ahelyett, hogy arccal lyukasztana riffekkel vagy a koponya, mint a hagyományos popzene, a „Lucky Girl” -en, a „Lucky Girl” elégedett azzal, hogy a mélyen személyes és mély kézműves dal után megütötte Önt. Igen, kézműves. Minden dal tökéletesen festett, pazarolt jegyzet vagy dalszöveg nélkül. Csak annyira maradnak, amennyire szükségük van, és szemlélődőt hagynak.

Milyen csoda egy albumnak!

Talan asszony 13 évet vett igénybe a solo -nyilvántartások között, és ideiglenesen meggyógyította az emlőrákot, és érettsége minden vágás során megmutatkozik. Ez nem egy „régi” lemez abban az értelemben, hogy még mindig huszon hangosan hangzik – és a férje a legszebb munkájának minden választékával rendelkezik a sírásokban -, de ez bölcs.